Nem elég, hogy mindenki magába van fordulva, az emberek lehajtott fejjel járkálnak az utcán és a boltban, vagy otthon depiznek, most még a Ramadan is elkezdődött, a muzulmánok egy hónapos böjtje, amikor napkelte után és napnyugta előtt nem ehetnek és nem ihatnak semmit. Ettől alapból is már a második hétre teljesen el szoktak szomorodni, most már eleve szomorúan kezdik. Mi lesz itt? Következő újholdkor kiderül, mert újholdtól újholdig tart a móka. Szerintem idén könnyebb lesz nekik, mert a többség otthon van, nem jár dolgozni, nyugodtan felcserélhetik a nappalt az éjszakával.

Itt, ahol lakom, ezt a kerületet Ravalisztánnak is szokták becézni, annyi muszlim lakik erre, szóval nagyon is érezhető, amikor ezt az önsanyargatást csinálják. Megváltozik a ritmus. Már tegnap este a szomszéd pakisztáni család átállt az éjszakai lakomázásra, éjjel kettőig csörömpöltek a tányérok és visongtak a gyerekek. Ilyenkor nőre sem szabad nézniük, ezért ma a festékboltban és a zöldségesnél is, ahogy beléptem, az arabok azonnal gyorsan bekapcsoltak valami szent arab zenét. Biztos az hatástalanítja egy fedetlen fejű, szőke csaj jelenlétét.

Most is szól valami a szomszédban, nem túl szerényen. Azt hiszem eljött a napja, hogy metált fogok hallgatni. Death metalt.

A Ramadan előnye pedig, hogy legalább a társadalom egy része fogyni fog most a karanténban, mert a többiek híznak. Még én is, pedig nem szokásom, sőt. Az elmúlt években rendszeresen kiborultam az internetre, mert nem lehet hízásra tanácsokat találni, minden táplálkozási tanács a fogyásról szól. Márpedig én sehogy sem tudtam súlyt magamra szedni, minden télen nagyjából hét kilót fogytam. Egyedül a napi két-három liter sörrel sikerült végül felszedni egy kis hájat, de az meg más szempontból nem előnyös életforma. Eközben a neten minden a fogyókúráról szól, mintha az lenne a természetes, hogy a világon mindenki fogyókúrázik, és akkor valószínűleg az a természetes, mert úgy látszik csak erre van kereslet. Lehet, hogy nekem sem kéne ezzel a trenddel szembe beszélni, de végülis ez az én blogom, kiengedem végre amit erről gondolok. Utálom azt is, hogy minden recept diétás, hogy bűnözésnek nevezik a jó evést, csak az energiaszegény kaja a jó, démonizálják a zsírt és a cukrot és a fogyókúrát állítják be egészségesnek. Komolyan ide jutott az emberiség? 

Igen. És most a bezártság miatt még egy lépést tettünk a bálna alkat felé. Számomra pedig kiderült, hogyan lehet hízni: Nassolj és ne mozdulj! Főleg az utóbbi, mert azelőtt is próbáltam nassolással hízni, de túl aktív voltam, az édességtől meg még aktívabb, nem működött. A legtöbb kapcsolatom is általában addig tartott, amíg először próbáltunk az utcán együtt menni, mert képtelen voltam lassan, totyogva sétálni, az én rohanásomhoz pedig senki nem tudott igazodni. HIába mondtam, hogy nekem hosszú lábaim vannak, nem éri meg egy kis lépésért az egészet megmozdítani, rendszerint vagy lemaradtak, vagy kifulladtak a delikvensek. Ilyenkor mindig megállapítottam, hogy nem egyezik a tempónk, egyedül hatékonyabb vagyok. 

Bezzeg most! Minden házon kívül töltött percet ki kell élvezni, totyogok. Öt percre van a bolt, de az úton húsz percet napozom. Ma kipróbáltam, hogy tudok-e még gyorsan menni, de már nem mozdul a testem. Itthon is néha leguggolok az akvárium mellé, aztán csak döbbenek, hogy nem bírok felállni, eltűnt a lábamból az erő. Szóval ilyen érzés túlsúlyosnak lenni, most megtudtam. Ez borzasztó, nem tudom, hogy bírják ezt és még sokkal nagyobb súlytöbbletet emberek milliói elviselni. Biztos megszokják, aztán már észre sem veszik, hogy elvesztették a mozgás szabadságát.

Ez nagyon megijesztett, azonnal életmódot váltottam. Gyorsan elindítottam egy húsz perces has és fenék Rékát, amit régebben csináltam, de a felét sem bírtam a lábemelgetéseknek, égett, fájt, mindenhol, és nem volt hozzá erőm, tök ciki. Szerencsére ez motivál, és még az az előnye is megvan, hogy nagy fenékből sokkal könnyebb szépet formálni, mint a kietlen semmiből valami gömbölyűt kihozni. Addig is szoknyát hordok, mert a három különböző méretből álló ruhatáramból már a legnagyobb nadrágok sem kényelmesek, pedig azt hittem, mindenre fel vagyok készülve, de nem. Történelmi testsúlyom lett. Sokan vannak még hasonló helyzetben, megfigyeltem, és nagyon sok csajt láttam ma szoknyában, vagy mérettelen bő gatyában az utcán.

A nassolást is leállítottam, de az étkezés szabályozása szerintem a könnyebb része. Egyszerűen nem veszem meg, amit nem akarok megenni, ez ilyen egyszerű. A dohányzásról is így szoktam le, és soha nem értettem, mások hogyhogy nem tudnak leszokni. Úgy hogy nem akarnak, mert ez a legegyszerűbb dolog a világon. Egyetlen egy dologra kell csak koncentrálni: Nem szabad cigit venni! Soha nem vártam el magamtól, hogy ha ott van nálam, akkor elég erős legyek és megálljam, hogy ne gyújtsak rá, hiszen az csak két apró lépés, előveszem, meggyújtom és már dohányzom is. De ha egyszer tudom, hogy nem akarok dohányozni, akkor azért egy vásárlást el lehet kerülni, mert az egy elég összetett folyamat. El kell menni érte, bemenni, kérni, pénztárcát elővenni és fizetni. Senki ne mondja nekem, hogy ez csak úgy önkéntelenül megtörténhet, hogy valaki nem bírja megállni, hogy kimondja a szájával, hogy egy doboz cigit kérek. Pont így vagyok a kajával is. Ha egyszer azt mondtam nem nassolok, akkor nincs nasi. Nem vettem se csokit, se pudingot, se kekszet, se fagyit, esélyem sincs "bűnbe esni", ahogy a fogyókúrás trend mondaná. Cserébe extra gyümölcs turmixot csináltam, kidurranok tőle, tök jó.

Fel is éledt az aktivitásom, megritkítottam a leendő bonsai gyökerét. Egy jó öreg, kidobott fikuszt szedtem össze még pár hónapja, a törzse már elszáradt, le is volt már törve, de mellőle újra kihajtott sok apró kis ágacska, mert a gyökérzete még működőképes. Mivel teljes kilakoltatást szenvedett el szegény, cserép nélkül dobták az utcára, a stressztől az első héten az összes levelét ledobta, de azóta már szépen újra rügyezni kezdett. Gondoltam, ha már ilyen szép nagy gyökérzete van, csinálok belőle látványos bonsait, aminek a felszínen látszanak a gyökerei. Ehhez kellett ma a felesleges gyökereit lefűrészelni és az ágait drótokkal kicsit átformálni. Remélem ez már nem stresszeli nagyon!

Az akváriumot is ki kellett takarítani, mert az egyik guppilánynak uszonyrothadása van, amiről azt írják, az a magas nitrit vagy ammóniaszinttől van, cserélni kell a víznek a felét, vagy sózni. A százhúsz literből negyvenet lecseréltem és egy kanál sót is tettem bele. Valóban határozottan jobban érzik magukat. Csak az volt a furcsa, hogy a szokásos kajájukat kiköpdösték folyton, biztos a só miatt más ízűnek érzik most. 

Közben a szomszédban a pakisztáni gyerekek megállás nélkül számolják vissza az időt spanyolul. Már csak huszonöt perc, már csak húsz perc, már csak tizenöt perc, aztán az anyjuk rájuk kiabált pakisztániul, hogy most már befelé. Kezdődik az éjszakai lakmározás. Aztán holnap ki az utcára! Holnap van a gyerekek nagy napja. Kiszabadulnak végre. És a nap híre, hogy ha jól csinálják a kiszabadulást, rendesen viselkednek és nem száll el a járványgörbe, akkor egy hét múlva a felnőtteket is kiengedik sportolni! Végre! Azonnal megyek a hegyre.

Frissítés:

Ma van a gyerekek nagy napja. Kiszabadultak. Vásárlást színlelve kimentem megnézni, rendesen viselkednek-e. Nagyon megható volt újra gyerekeket látni az utcán, meg is könnyeztem. Végre már nem olyan a táj, mint egy apokaliptikus zombifilmben, hanem újra családias. Sokan maszkban és kesztyűben vannak, és rendesen tartják a távolságot mindenkitől. A kisebbek mindenre rácsodálkoznak, többeket láttam döbbenten kutyát nézni. A legaranyosabb egy két-három éves kisfiú volt, aki minden egyes parkoló autóra, motorra, és kukára rámutatott, az anyukája pedig szépen mondta neki, mit lát: Piros autó, kuka, motor, kék autó, kutyakaki... Jobb lett ma a világ.