Letöltöttük a két hetet, amit elsőre kiszabtak ránk. Mi az eredménye?

Semmi. A görbe továbbra is egyre meredekebb, egyre több a napi halott, egyre több a fertőzött, a vírus terjed. Az ország vezetői két hete ugyanazt szajkózzák: Közel a csúcs, hamarosan le fog törni a görbe. Szerintem amúgy mindenhol rosszul demonstrálják, mert nem a fertőzöttek száma számít, hanem a növekedés mértéke. Nem is értem miért nem olyan görbét mutogatnak, ami százalékban fejezi ki a növekedést, azon szépen látszik az intézkedések hatása és a karantén haszna.

Valószínűleg jobban fenntatható a fegyelem ha azt demonstrálják, hogy még borzasztó a növekedés. Szakértők figyelmeztetnek, hogy majd a letörés után jön csak a kórházakban a neheze, mert ott felhalmozódnak a fertőzöttek az elmúlt két hét összes megbetegedéséből. Hiába lesz naponta kevesebb új eset, a régebbiek mind ott fekszenek az ágyakban, mindenhol teltház lesz.

A túlterhelődéssel is ijesztgetnek folyton, de szerencsére ezt menet közben azért mindig megoldják. Nem csak Kínában épülnek tíz nap alatt kórházak, itt is minden alkalmas épületet pár nap alatt ellátó központtá alakítanak: kongresszusi központot, vásárpavilont, sportcsarnokokat, folyamatosan vannak szabad ágyak.

Praktikus. Sportesemények most úgysincsenek, ami nekem például nem is hiányzik, eddig sem nagyon értettem minek kell ilyesmivel tele rakni a fontos híreket, hogy a srácok megint jót fociztak. Ami viszont nincs megoldva sajnos az a temetés. Először csak a ravatalozást tiltották be, de lehetett temetni, persze úgy, hogy a gyászolók egymástól két méter távolságot tartsanak, de most már úgy sem, elvégre szigorított kijárási tilalom van, és a temetés nem elsődleges szükséglet, mondják, amivel azért vitatkoznék én is, és sok pszichológus is, mert az elengedés hiánya később teljesen ellehetetleníti a gyászmunkát, a mentális egészséghez elengedhetetlen lenne. Egyelőre jegelik az ügyet.

Amúgy is sok dolguk lesz a jövőben a lélekgyógyászoknak, mert egy hónapos bezártság már sok emberben nyomot fog hagyni. Főleg, hogy nagyon sokan állandó félelemben töltik ezeket a heteket.

Népszerűek az összeesküvés elméletek. Aki rákattan és napi szinten órákat foglalkozik ilyen témával, az teljesen belehergeli magát, hogy itt még a világjárványnál is nagyobb veszély van, csak a többség nem veszi észre. Én is imádom az ilyen konspirációs fantáziákat, de a mostani helyzetben nem engedem meg magamnak ezt a szórakozást, inkább a többség által hitt valóságban maradok, az nyugisabb. És ha tényleg összeesküdtek tudjukkik az emberiség ellen és most hajtanak minket végső rabszolga sorba, akkor már úgyis késő ezen izgulni, én inkább élvezem a tudatlan rabságot.

Aztán sokan vannak, akik még mindig a tagadás fázisában vannak. Naponta továbbítanak friss híreket róla, hogy miért nem kell félni, mert ez az egész el van túlozva és nincs is veszély, csak mondják. Ja persze, és egy mondvacsinált veszély miatt szenved mindenféle ország felbecsülhetetlen gazdasági károkat, mert a világon senki sem tudta jól felmérni a hamis pánikot. Nem szeretik ha így vitatkozom, szerintük meg kéne végre értenem, hogy csak a média kelti a pánikot.

Sokan vannak olyanok is, akik pedig jogosan félnek. Az összes közül az lehet a legrosszabb. Ép ésszel felmérik a helyzetet és akárhogy próbálják pozitívan nézni, veszélyben vannak. Például az egészségügyi dolgozók, akik közül már tízezren megfertőződtek, az összes beteg majdnem 15%-át teszik ki, és viszik haza a családjuknak is a vírust. Sírva mesélte például az egyikük, hogy a kisfiának pozitív lett a covid tesztje. Vagy az idősek otthonában lakók. Ahová bejutott a vírus, sok helyre sajnos, ott mindenhol katasztrófát okozott. Volt olyan otthon, ahol nem maradtak ápolók, teljesen magukra maradtak az öregek. És volt olyan is, ahol 26 idős emberrel végzett a kór és 10 ápoló megbetegedett. Mutattak videót ilyen helyekről, hogy azért a dolgozók próbálják bíztatni őket, de a szemükben halálfélelem volt.

Vannak olyan érintettek is, akik hozzátartozójuk miatt aggódnak. Mint valamelyik este egy szomszéd nő. Irtózatos bömbölésre mentem ki az ajtóba, el nem tudtam képzelni mi történhetett, úgy sírt az utcán, és magyarázta az erkélyen lévő szomszédasszonynak, hogy valakije fertőzött és kórházban van és meg fog halni. Nem értettem hogy kije és mi van vele, mert katalánul zokogott, de fentről a másik mondta neki, hogy nyugodjon meg, és nem mindenki hal bele és ő erős és fiatal és túl fogja élni. De ez csak pánikolt tovább. Igen, ezt elismerem, hogy ez a média keltette pánik hatása, mert valóban ez megy minden nap, hogy ebbe egyre többen belehalnak. Pedig itt még egészen pozitívan közlik a tényeket, mindig megemlítik a gyógyultak számát is, hogy az emberek bizakodjanak. Már 12.283 fő túl van a koronavíruson. 

A spanyoloknak furcsa logikájuk van, nem túl jók valószínűségszámításban, ezért is olyan sikeres itt a lottó. A karácsonyi lottó például az év nagy eseménye, inkább olyan mint a tombola, öt jegyű számokat lehet venni, egy adott számból többet is eladnak ugyan azon a helyen, tehát a nyertes szelvények általában egy faluban, vagy egy kerületben, vagy egy kocsmában vannak mind, és olyankor minden nyertes együtt ünnepel őrjöngve, és ez a karácsonyi tévéműsor. Az esélyek növelésére az emberek már a nyaraláskor, augusztustól kezdve veszik a szelvényeket, amerre csak járnak az országban, mert hátha pont oda esik majd le a nagy nyeremény. Pedig nem olcsó, húsz euró. Ezen a lottón csak egy szám lesz nyerő, és mindenki elhiszi, hogy az az övé lesz. Most itt a vírushelyzetben pedig elmondják, hogy naponta nyolcszázan meghalnak benne.

Amúgy valóban akkora a baj, hogy leállították a lottósorsolásokat is. Zárva van az összes lottozó és a trafikokban sem lehet szelvényt venni, sem interneten. Ez tényleg nagyjából a világvége előszöbája, mert itt mindenki lottózik. Most még ez a reménysugár is elveszett.

És a karanténunkat is meghosszabították már nem is tudom meddig de még két hétig tutira nem jutunk ki innen. Ráadásul mátol szigorított kijárási tilalom van, nem volt elég a sima, minden nem szükséges munkát betiltottak, azzal a kitétellel, hogy azért majd ezt a kilenc napot az év további részében le kell dolgozni. Nesze, kényszerszabadság, élvezd! Azért csak kilenc nap, mert a tizedik már nagypéntek és az munkaszüneti nap. Mindjárt húsvét! Az is elmarad.

Nekem nagyon gyorsan eltelt ez az elmúlt két hét, és még semmit nem csináltam, amit akartam. Fel kéne valahogy pörögnöm, mert egyre gyorsabb az idő, egyre rövidebbek a napok. Olyan furcsa lett az időérzet. Az utcán is úgy mozgok, mint egy lassított felvétel. Persze az lehet azért, hogy kicsit elnyújtsam a szabadtéri sétát. Mások is lassúak, piszmognak, ebből lesz majd később a recesszió. A bolt előtt is szeretem már a sorban állást, addig is szabad levegőn vagyok. És milyen levegőn! Elképesztően tiszta. Azelőtt hetente fel kellett mennem a hegyre egy kicsit lélegezni, most elég, ha kimegyek a boltba. Harapni lehet a különbséget, főleg itt a belvárosban, tengerszinten, ahol régen nagyon beállt a szmog. Rosz lehet pont ilyenkor megfulladni, mikor annyi levegő lett hirtelen. És amikor ilyen olcsó lett a zölség és gyümölcs. Az elmúlt egy-két évben nagyon elszállt az ára, most viszont, drasztikusan visszazuhant, csomó mindent féláron adnak, döbbenetes.

Kicsit hiányoznak az emberek is. Ezt akkor szoktam észre venni magamon, amikor boltba menet találkozom valakivel, majdnem mindig találkozom valakivel ez egy falu, már mondtam, és teljesen feldob egy néhány mondatos beszélgetés. Tisztes távolból, maszkban persze. A Whatsapp viszont nagyon pörög, a tilalom kezdete óta hatszorosára nőtt rajta a forgalom. Figyelmeztetnek arra is, hogy napi száz perccel több tévét nézünk, és hogy ez a gyerekeknek nem tesz jót. Jó, hogy mondják. 

A közösségi összefogás is jól működik, van riadólánc, lehet segítséget kérni meg nyújtani, zoknit miknden nap kérnek, az az új hiánycikk. Élelmiszersegélyt is szerveztek a szegényeknek és volt egy elég sikeres tüntetés is. Több ezren követeltük, hogy "függesszék fel a lakbéreket, fizessék a gazdagok". Mármint aki ingatlant ad bérbe, az most fogadja el, hogy elesik ettől a bevételtől, ahogy sok ember önhibáján kívül a munkabérétől. Fel kellett tölteni egy fotót magunkról a hashtaggel, ez volt a szimbolikus felvonulás otthonról az interneten. Én Titoval tüntettem kalapban, mert már napok óta nem volt megmosva a hajam. Ma bezzeg megmostam, még be is festettem. Titonak nagyon tetszik a hajfesték illata, az egész folyamat alatt végig ott nyüzsgött körülöttem, a hajmosásnál szinte bemászott a lavorba, azóta pedig folyton szaglássza a fejemet. Nagyon figyelmes, hogy így reagál az új fruzurámra, ebben most igazán csak rá számíthatok.

Az esti közösségi tapsolás is nagyon jól alakul. A héten beszálltak a kikötőben horgonyzó hajók is, idáig elhallatszik a sok hajókürt. Valamelyik nap pont kint voltam vásárolni este nyolckor, így hallottam, hogy a többi utcában még hangosabbak mint az enyémben. Ez megy már két hete. Nem könnyű, de egyre gyorsabban telik.