Nem várható most már semmi de semmi újdonság. Elmúlt az első napok izgalma, már nem tapadok a hírekre, úgyis csak ugyanazt mondják folyton. Új megbetegedések, további halálos áldozatok, nincsenek maszkok, unatkoznak az emberek. Aztán mutatnak egy hazai körépet: üresek az utcák Madridban, üresek az utcák Barcelonában, üresek az utcák Valenciában, üresek az utcák Granadában és ezt variálják még más városokkal. Aztán mutatnak egy európai körképet: lezárták a határokat itt, ott, amott, folyton ugyan az. Rém unalmas lehet már híradót csinálni, mindenki kíváncsian vár, de nem történik semmi, küzdünk a vírus és az unalom ellen.

A pszichológus is mondta ma a TV-ben, hogy ez normális, hogy így a negyedik napon, amikor elmúlik az újdonság varázsa, jön egy mélypont, de aztán majd később megszokjuk, felvesszük a ritmust és rutinná válik. Az ember sok mindent képes megszokni, aztán már az lesz a normális, amit megszokott.

A boltokban is elmúlt a pánik. Ma kimentem vásárolni a Lidlbe. Nem engednek be sok embert egyszerre, voltak előttem négyen a bejáratnál, biztos távolságra egymástól, kellett várnom másfél percet, mire bejutottam, de bent rendesen volt minden. Wc-papír is. A gyógyszertár viszont komoly készlethiánnyal küzd, ki van írva az ajtóra, hogy nincs maszk, gél, alkohol és lázmérő. De buta vagyok, hogy nem vettem meg a bazárban a lázmérőket, pedig gondoltam is rá, mert hőmérőt kerestem, és az ugyan az a szó spanyolul, ezért a virusos hangulat miatt mindenhol lázmérőt akartak adni. Most milyen jól eladhatnám!

Sajnos az utcán sokan vannak, fel is dühödtem rajta rendesen, hogy én itt senyvedek bent a karanténban, a fegyelmezetlen drogdíler népréteg pedig kint bandázik, mint mindig. De ez egy ilyen környék. Este már szigorúbb ellenőrzés van, tegnap és tegnapelőtt is jöttek a motoros rendőrök és osztották a bűntetést mindenkinek. 

A király szól ma a népéhez a TV-ben. Ilyen csak szent este szokott lenni, izgatottan készül is mindenki. Na nem a beszéd hallgatására, hanem a lábosverésre, hogy teljes népi ellenállást tanusítsunk, mert kiderült hogy az ex király, aki öt éve adta át a trónt a fiának, kapott "ajándékba" Szaúd-Arábiától százmillió eurót, amiből 65 milliót egy adóparadicsomban van, a többi meg svájci bankszámlákon. A csörömpölés célja, hogy nyomást gyakoroljunk a királyra, hogy mind a százmillió eurót ajánlja fel az egészségügynek, mert ez lenne indokolt a jelenlegi helyzetben, nem a karácsonyi beszéd. Itt Katalóniában ugyebár rettentő erős királyellenesség van, de az akció országos, lehet, hogy még Madridban a király is meghallja majd a beszéd közben. Mindjárt rögzítem:

A nap nagy eseménye még az volt, hogy bejött egy patkány. Óriási. Az én hibám, mert kibontottam a használaton kívüli vécét a helyéről, hogy oda építsem a zuhanyzót. Cementet kell kevernem, az a következő lépés, de annyi napom van még, hogy itt félbe hagytam és nem tapasztottam be a csatornát. Tito itt aludt mellettem békésen, de hallottam, hogy valami ropogtatja a kajás táljánál a száraz tápot. Először szegény kiscicát küldtem oda, hogy csináljon valamit a betolakodóval, ő veszélyes pózba is vágta magát és úgy közeledett a hatalmas patkány felé. Amikor már majdnem mellé ért és láttam, hogy szinte ugyanakkorák, a patkány felnézett flegmán a macskára és nyugodtan evett tovább. Hú, mondom, ennek fele se tréfa, ez annyira veszélyes, hogy nem is fél, gyorsan rácsaptam egyet a felmosóval, de az sem nagyon érdekelte. Látszott, hogy beteg, alig mozdult. Titot kizártam az udvarra, a rágcsálót pedig foglyul ejtettem egy vödörrel. Szerencsémre pont itt takarított az utcaseprő az ajtómban, neki kivittem, de ő sajnos azt mondta, nem viszi el, ha nem döglött. Hát pedig én nem ölök, úgyhogy kidobtam a kukába, nem hiszem, hogy onnan kimászott, mert nem volt túl aktív, majd elviszi a kukásautó. Tito már nagyon keservesen reklamált az udvaron, még sosem zártam ki vagy be sehova, nem értette. Fertőtlenítés után engedtem be, meg is fürdettem, most már illatosan alszik.

Holnap újra kell terveznem a lefolyót, mert patkányra nem gondoltam. Így is olyan volt a szerelés, mintha a Földtől távol, az űrben lennék, mivel a szaküzletek zárva vannak és hiányzik némi csatlakozás,

Szerencsére szenyora Diogenész vagyok, nem szeretek kidobni semmit, így bőven van alapanyag, amiből dolgozhatok. Ennyivel jobb itt, mint egy űrhajón. Amúgy is mindig mondom, hogy akkor kezdődnek a bonyodalmak, amikor nincs kéznél szemét, de ez már másik sztori. Az egyik narancsleves flakon szája pont másfél hüvelykes, mint a lefolyócső, arra még vágtam egy leágazást a mosógép szennyviz kieresztőhöz és azt hittem pont jó, kész is van, megmentettem a küldetést. Ki kell még egészítenem patkányvédelemmel, ki tudja mekkora résen képsek ezek a kártevők átjutni.

Közben megtartottuk a fazékverést. Ez ment az egész beszéd alatt. Az is látszik a videón, hogy azért az utcai kereskedelem is működik, ha nem is zavartalanul, de folyamatosan.

 Közben végre megérkezett a hatóság az utcámba, szorgosan írják a büntetést. Úgy látszik ez már az esti rutin része.

Frissítés:

Tévedtem, történnek azért újdonságok is. Bejelentették, hogy rengeteg teszt érkezik és azonnal elkezdik tömegesen tesztelni az embereket. Ez nagyon fontos eleme a küzdelemnek, most amikor már olyan tragédiák történnek, hogy például bejutott a vírus több idősek otthonába van ahol 15 lakóval végzett. Egy másik esetben a templomban gyilkolt, hat áldozatot szedett. Szintén újdonság, és nagy könnyítés, hogy a gyerekek kimehetnek a levegőre, szigorúan egy kisérővel. Logikus, végülis milyen alopon lenne több joguk a kutyáknak? A parlament hőse pedig Valéria, a takarítónő, aki minden beszéd után fertőtleníti a pulpitust. Pártfüggetlen taps a jutalma. A király pedig valószínűleg hallota a ricsajt, ha nem is az ablakból, legalább a hírekből.