Győztünk! Végre eltávolítják az összes turistát az országból. Remélem utána gyorsan kiengednek az utcára, hogy legalább pár napig csak az itt lakók élvezhessük a várost! Eddig tök jól elvoltam a bezártságban, de ez most nagyon csábít a kimenésre. Néhány hoteltulajdonos már a múlt héten felajánlotta a szállodáját az egészségügynek, Madridban már van is olyan, amit megtöltöttek betegekkel. Átalakul a turizmus.

Én is átalakulok. Mostanában kezd rajtam megmutatkozni a bezártság és az egyedüllét mentális hatása, pedig alapvetően élvezem, sok lehetőséget látok benne, fel vagyok rá készülve és van is benne bőségesen rutinom. Ez most mégis más, ezt most nem én találtam ki. Tito-cicóval egyre többet beszélek és egyre több olyan dologról, ami nem rá tartozik. 

Tegnap leforráztam a lábam, mert még mindig nem kevertem cementet és sehogy nem áll a fürdőszoba. A zuhanyzáshoz melegítettem a vizet, és ahogy igyekeztem a flakonokban kikeverni az optimális hőmérsékletet, leborult a teli vízforraló. Tito ügyesen elugrott, én is próbáltam, de a lábamra ráömlött a forró víz és onnan lentről nagyon lassan ért fel az agyamba az ingerület. Mire megéreztem, hogy forró és lekaptam a zoknimat, már két lábujjam megégett, az egyiken hólyag is lett. Elsősegélyként kezembe fogtam a sérült lábujjakat és végeztem egy gyors meditálást. Megbeszéltem az ott élő sejtekkel, hogy semmi baj nem történt, csak egy pár másodpercnyi forróság volt, de már elmúlt és megkértem őket, hogy ne reagálják túl a dolgot, hanem térjenek vissza a normális működéshez. Még egy-két órát fájtak, aztán megnyugodtak.

Ma estére van repülőjegyem Budapestre. Nagyon csábít, hogy vár rám egy repülő, olyan jó lenne kicsit kimozdulni! És szerintem biztos majdnem üresen megy, olyan lenne, mintha magángéppel utaznék. Állítólag hatósági karantén várna rám, és persze én sem szeretnék senkit veszélyeztetni, tehát az lenne a legjobb, ha azonal vissza is repülnék. Innen kiengednek, mert külföldi vagyok, oda bengednek, mert magyar vagyok, csak azt nem tudom, hogy aztán onnan kiengednének-e, de ide visszaengednének, mert itt lakom. Ez persze csak fantázia a karanténban, nem megyek sehova, de akkor is jó álmodozni róla. Maximum arra kihasználom, hogy a kocsit elmegyek megnézni, hogy rendben van-e, és ha elkapnak útközben azt tudom mondani, hogy a reptérre tartok, kimenekülni az országból. Aztán ott becsekkolok, majd meggondolom magam.

Nem én lennék az első, aki unalmában a repülőtéren csinál ostobaságokat. Tegnap két arab egy autóval, a forgóajtót áttörve berontott a terminálba, azt kiabálva, hogy Allah hatalmas és, hogy fegyver meg bomba van náluk és mindenkit kinyírnak. Aztán bírkóztak egy jót a biztonsági erőkkel és kiderült, hogy semmi, de semmi nem volt náluk, csak terroristásat játszottak. Börtönbe akartak kerülni valami hülyeségért. Nem nagyon értem. Lehet, hogy túl sokan laknak egy szobában, és nem volt kajájuk, aztán most majd a cellában szellősebben lesznek és enni is kapnak.

Itt a környékemen sok rossz arcú küzd ilyesmi problémával, hogy eddig viszonylag jól éltek, egész nap az utcán bandáztak, adták-vették a portékájukat, de most se biznisz, se bevétel, se élettér nem maradt. Január, február is kemény időszak szokott lenni nekik, és a helyi lakóknak is, mert akkor nem nagyon van turizmus, az embereknek nincs pénze szórakozni, jelentősen csökken a drogbevétel. Ezekben a hónapokban szoktak elkezdeni agresszívebben lopni, táskákat, láncokat letépni emberekről, vagy akár a mobilt kikapni a járókelők kezéből. Most a karantén miatt még ez a lehetőség is megszűnt nekik, nem tudom hogy vészelik át ezt, mikor kezdik el vajon egymást felfalni. Bár a bolti lopás, mint lehetőség továbbra is ott van, ha éhesek, ugyebár az itt nincs szakcionálva, csak az illegális szerek utánpótlásával lesz itt hamar gond.

Napközben nem tudnak mit csinálni velük, mert egy szatyorral a kezükben bevásárlónak álcázzák magukat, de szerencsére éjszaka nagyon komolyan veszik a kijárási tilalmat, tíz percenkét jönnek a motoros rendőrök, akit sikerül elkapniuk, azonnal büntetik. Nyolckor az esti közösségi tapsolásra már nem megyek ki, mert ugye az utcára nyílik az ajtóm és az utóbbi napokban elkezdtek kíváncsiskodni, hogy vajon egyedül vagyok-e. Lehet, hogy csak a különleges helyzet miatt túl óvatos vagyok, meg túl sok apokaliptikus zombifantáziám van, de inkább bent tapsolok. Mondjuk a rendszeres rendőri jelenlét miatt inkább alaptalannak tűnik ez a félelem, most is hallom a rádiójukat, épp itt őrzik a rendet az ajtóm előtt.

Ami inkább félelmetes, az az, ami az idősek otthonánban történik. Sok helyre bejutott a vírus és sorra lemészárolta a lakókat, akit csak tudott. Tisztára olyan, mint a terrortámadások. Volt egy templomos is. Bement a vírus a templomba, a misére és megölt hat embert. Most már persze nincsenek misék, ilyen nem lesz, de aki nyugdíjas otthonban lakik mit tud csinálni? Maradjon otthon? Horror. Szegények, hogy félhetnek!

Voltam kint vásárolni, szépen süt a nap, de olyan szomorúak az emberek. Remélem nem sokáig csinálják már ezt velünk!

Tegnap sokat dühöngtem, főleg egy nő miatt, az egyik watsapp csoportban. Azt írta, hogy lázas és köhög, nem tudja mit csináljon. Erre az okos csajok küldtek neki útmutatót egy rendkívül hatásos gyógynövény főzetről, receptet egy csoda levesről és egy mobilalkalmazást, amivel öndiagnózist lehet készíteni.

Éljen! Micsoda találmány! És én ezek miatt vagyok ide bezárva egy hete és leszek még jó pár hétig, mert ha mégis fertőzött és kimegy megvenni a hozzávalókat a csodaleveshez, akkor szépen adja tovább a vírust mindnekinek. És a gyerekeivel van otthon, akik szintén terjeszthetik tovább. Teljesen kiakadtam, addig üzengettem neki a véleményemet a felelőtlen magatartásáról, az erre kiszabható büntetésekről és a társadalmi kötelességről, hogy nagy nehezen, sok várakozási idő után sikerült beszélnie valami egészségügyi szolgálattal, amivel annyit ért el, hogy két hét karanténra kötelezték. Kicsit csalódott vagyok, mert az egészségügyi miniszter két napja azt ígérte, hogy megérkeztek a tesztek és most már mindnekit tömegesen tesztelni fognak. Akkor ezt a nőt miért nem? És most otthon van karanténban a két gyerekével. Lehet, hogy nem kellett volna bepánikoltatnom? Nem tudom. És ha mégis fertőzött? Napról napra egyre bizonytalanabb vagyok ettől a bezártságtól. Azelőtt mindent tudtam és jobban tudtam. Romlanak a képességeim. Érdekes.

Mint égi jel, az egyik csoportba éppen most jött egy üzenet, fordítom:

• János ma megfertőződik, de csak 14 nap múlva fogja megtudni.
• János azt hiszi, jól van és megfertőz 10 embert, akik csak 14 nap múlva fogják megtudni.
• Ez a 10 azt hiszi jól van, lemennek a partra és megfertőznek másik 100-at, akik csak 14 nap múlva fogják megtudni.
• Senki sem tudja ki van jó és ki nem. Senki.
• Maradj otthon!

Ilyenek keringenek. És persze még sokkal jobbak, hamar csinálok is egy válogatást belőle. Pá